Borbereki Kovács Zoltán, Borbereky (Rónaszék, Máramaros vm., 1907. júl. 27.–Johannesburg, 1992. márc. 26.): festő, szobrász. – Podolini-Volkmann Artúr rajzisk-ja után 1928–33: a képzőműv. főisk-n Vaszary János és Csók István növendéke, utóbbinak tanársegéde is. 1933/34: olasz áll. ösztöndíjjal, 1934/35: a →Római Magyar Akadémia ösztöndíjával Ferruccio Ferrazzinál freskófestést tanult a róm. szépműv. akad-n. 1933-tól rendszeresen dolg. a szolnoki művésztelepen, melynek 1940-től törzstagja. Az Új Művészek Egyes-e és a Rippl-Rónai Társ. aleln. 1948: Olaszo-ban, 1949–: Dél-Afrikában (Fokvárosban, később Johannesburgban) élt. 1992: Szolnokon temették el. – Műveit monumentalitás, dinamizmus jellemzi, alkotásai tömbszerűek, kompozíciói zártak. Eleinte kővel, a 30-as évek végén bronzzal és fával dolg. Szobrai m. népi típusokat mintáztak, a 40-es évek végén expresszívvé váltak. D-Afrikában szobrászatára hatott a néger plasztika. Fém-, fa-, terrakotta szobrainak formái fokozatosan egyszerűsödtek. A 60-as évek közepétől D-afrikai féldrágakövekből nonfiguratív szobrokat faragott. – Egyh. műve: 1943: a Pannonhalmi Bencés Gimn. hatalmas kő domborműve, Szt István kir. Gellértre bízza fia, Imre neveltetését. **

KMML I:298.